Kinyitottam a szemem.Anyira faradt voltam,hogy azthittem,hogy azonnal vissza is csukom.Egy nagy szoba terult el a szemeim elott.Gepek csipogasat es sipolasat halottam,amibol megtudtam,hogy egy korhazban vagyok.Nemtudtam,hogy miert kerultem ide es ami a legfontosabb nemtudom,hogy ki vagyok!Kialtani akartam de nem jott ki egy hang sem a torkomon mivel lelegezteto gepre voltam kapcsolva.Probaltam visszaemlekezni az ezelotti esemenyekre de semmi sem jutott eszembe.Nemtudom meddig fekudtem az agyon arra varva,hogy valaki bejojjon mig megcsikordult a kilincs.Azonnal odakaptam a fejem es egy kozepkoru kb 40 eveiben jaro ember lepett be a korterembe.A haja mar nehol oszult de meg megvolt a barnasag benne.Vekony es nagyon alacsony vol,szemuvege alatt kek szeme vilogott.
-Kicsim,Carrie hat felebredtel?-fordult oda hozzam.Carrie ez lenne a nevem?Es ez itt az apam?Ezek a kerdesek lengtek korul az elmemet.Par nap mulva mar eleg jol voltam.Feltudtam ulni es meg par nap mulva haza is mehetek akar.Mint kiderult az anyam meghalt autobalesetben mikozben engem vitt el egy bevasarlopkozpontba.Az az ember aki bejott a korterembe a nagybacsim volt mivel az apam mar nagyon regen elhagyott engem.Meg mindig egyaltalan semmire nem emlekeztem,de az orvos azt mondta,hogy eszembe fog jutni lassan minden.
-Carrie,annyira buszke vagyok rad,es tudod,hogy nem tudlak orokbefogadni ezert jobb lessz neked egy otthonban!-mondta a nagybacsim az anyam temetese utan.
-De Rudolf nagybacsi,kerem ne kuldjo oda,kerem!-konyorogtem neki.Az arvahazaktol mindig kivert a viz ezt valahonnan erzem.
-Nem,Carrie igy jobb neked!-mosolygott ram majd otthagyott a temetes kellos kozepen.Mar az uj eletem kezdeten csalodnom kellett egy emberben akiben en a korhaz ota megbiztam,de ezentul megeskuszom,hogy nem fogok tobbe megbizni egyben sem.Az arvahaz egyaltalan nem hasonlitott arvahaznak,inkabb olyan volt mint egy gothikus kastely.A falaira mar zoldes kuszo novenyek is racsusszantak.A ,,kastelyt``egy eleg suru erdo vette korul.Az igazgatono egy 30-as eveiben jaro ferfi udvozolt bennunket aki elegge kedvesen mosolygott ram.Egy ket agyas szobat kaptam amelyben meg nem volt senki.Megkaptam az orarendemet es elmentem kipakolni.
Dakota szemszoge
Anya teljesen kiborul mikor megtudta,hogy Bianka meghalt.Berohant a szobajaba es elkezdett tiszta erejebol sikitani es zokogni.Zac teljesen magaba borult,O mar ket napja nem evett.En meg...hat mikor senki sem latott sirtam.Sirattam a testveremet,az elveszett lelkemet amely soha nem lehet mar teljes mivel a testveremmel meghalt.Bianca temetesen szinte egesz Sant Bernandito ott volt.Rokonok es ismerosok mind oszinte reszvetet nyilvanitottak nekunk.Az en es az anyam szemfesteke is lekopott a sok sirastol.Zac egy szeken maga ele nezve ult egesz temetesen.Szerintem magat hibasztatja a tortentekert.A kovetkezo hetekben sem volt jobb a helyzet.Mindig csak Bianka-ra gondoltam es arra,hogy biztos jo helyen van.Hianyzott nekem a sok beszede,a trefas bekopesei es neha meg vartam is a folyoson,hogy hatha feltunik,miszerint ez csak egy vicc es mindjart felebredek.De ez nem az volt,ez a kegyetlen valosag volt.Arrol,hogy ki vagta el a feket meg nemtudtam semmit de abban biztos lehet,hogy ez nem maradhat tisztazatlanul,EZT MEGBOSSZULOM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése