Dakota szemszoge
A kocsim fele vettem az iranyt es beinditottam.Par perc mulva mar a parkoloban is voltam.Nagyon csendes volt de mikor eszrevettem a lany kocsijat azonnal odarohantam.A szoke haju lany mar nem volt sehol de a lany akit osszevert igen.Az aerca megserult es a karjai sem neztek ki jobban.Mintha felkarcoltak volna rolla a bort.Rogton hivtam a mentoket es azutan probaltam a lanyhoz beszelni.
-Figyelj,itt a segitseg.Mindjart itt a mento.Tarts ki.-sugtam oda.Mintha egy pillanatra a szeme is megrebbent volna de lehet,hogy csak hallucinaltam.Valakire nagyon hasonlitott ez a lany de fogalmam sem volt,hogy kire.Meg sohasem lattam itt ezelott.De varjunk csak...Ez az lany aki Biakaval karambolozott.
-Te szent Isten!-mondtam ki hangosan.Nem hittem el,hogy megint talalkozok vele,es megint egy ilyen targikus napon.Gondolkodasombol a mento es a rendorseg(!!!)fulsiketito szirenazasa rantott ki.Nekem el kellett mennem a lanytol.Egy rendor megjelent mellettem es mindenfele hulye kerdesekkel bombazott.
-Szoval,azt mondja,hogy On erre jart es halotta a sikitast majd a lanyhoz ment?-kerdezte mar sokadjara.Nem tudtam,hogy mire jo ez a sok kerdes.
-Igen,erre jartam.Egy picit setaltam es halottam a sikitasokat majd aztan odamentem.De most ha megbocsajt haza kell menjek.A szuleim mar aggodnak es mar nagyon fardt is vagyok.Tudja,holnap suli-konyult le az ajkam.Utaltam a sulit.De ki nem?
-Rendben de meg egy kerdes.Hogy,hogy nem latta az elkovetot,ha halotta a sikolyokat?-kerdezte.Szoval gyanusit.Megez kene nekem az arnyak es az iskola melle.
-nem tudom.Biztosan fajdalomtol sikitott a lany.-mondtam majd beszalltam a kocsimba.
Lassan nyitottam ki az ajtot.Remeltem,hogy senki sem vette eszre,hogy eltuntem.De tevedtem.Ahogy kinyitottam az ajtot Kevin karjaiban talaltam magam.
-Istenem,Dakota hol voltal?Jol vagy?-arasztott el a kerdeseivel.
-Jol vagyok es bocsass meg,hogy megijesztettelek.De hogy kerulsz te ide?-csodalkoztam.
-Anyukad felhivott es azt mondta,hogy nem talal sehol-mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra.Ekkor megallt bennem az uto is.
-Hol van anyu?-nyeltem egyet.Nem is jutott eszembe,hogy O hogy aggodhat.
-Jol van de kicsit lepihent.Azaz benyugtatoztak-mondta.szegeny,anya.....Ekkor elkezdtem sirni.
-De mondd csak Dakota.Hol voltal?-kerdezte Kevin erdeklodve.
-Megmentettem egy eletet-mondtam majd a karjaiba bujtam erre O szorosan atolelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése